Bemutatkozás

A gitározás és a zene szeretete egészen gyermekkoromig vezethető vissza. Édesapám (Koltai /Klein/ László zenész) révén nem volt nehéz beleszeretnem ebbe az egész életérzésbe. Édesapám 1968-ban az Ős Hungária alapító tagja volt, és együtt zenélt Radics Bélával az Alligátor együttesben is. Amikor megszülettem már nem volt aktív zenész, viszont a zenehallgatás és az örömzenélés folyamatosan ment otthon, a maga és a család szórakoztatására. A bátyámmal, Gáborral, aki szintén nagy érdeklődést mutatott a zene és a gitározás iránt, végighallgattunk az összes nagy klasszikust Édesapám hatására akarva akaratlanul is /Beatles, Led Zeppelin, Deep Purple, Shadows, Eric Clapton stb./. Igaz nekem nem mindig tetszett minden, de meghallgattam őket, és idővel egyre jobban kezdtek tetszeni. Nagyon elbűvölt Ritchie Blackmore és Jimmy Page gitárjátéka, ezért kezdtem egyre több gitárzenét hallgatni. Akkor már tudtam, hogy ez jóval több lesz az életemben, mint egy hobbi.

Kb. 13 éves lehettem, amikor elhangzott a klasszikus kérdés, hogy meg akarok-e tanulni gitározni… A válasz persze egyértelmű volt.

Ekkor kerülhetett először normálisan gitár a kezembe. Egy ütött - kopott bolgár akusztikus gitár volt otthon, amin akkoriban Apu és Gábor játszott. A nyakát ugyan alig érte át a kezem, de mégis ezen kezdtem lefogni az első akkordokat. Emlékeim szerint talán az első dal, amit sikerült megtanulni, az Animals: House Of The Rising Sun volt.

Egyre több számot sikerült megtanulnom és kezdtem együtt játszani helyi srácokkal is, akik szintén alapszinten gitároztak már. Ugyan többféle formában voltak próbáink, de igazság szerint sosem volt normális koncertünk ekkoriban, csak páran jöttek el meghallgatni minket, amikor zenéltünk. De egy koncerten sikerült játszanom beugrónak a bátyámék zenekarában, ez elég emlékezetesre sikerült...

A középsuliban kicsit visszavettem a tempóból és nem ment olyan nagy intenzitással a gitározás, nem volt zenekar sem, csak magamnak játszottam évekig, közben több gitárossal sikerült együtt játszanom és sokat tanultam tőlük.

Az első komolyabb csapat a HELLBELL zenekar volt, amibe egy nagyon jó gyerekkori barátom invitálására a szálltam be, ő volt a zenekar frontembere . Elég erős fémzenét játszottak, ami nekem teljesen idegen volt addig, csak hallgattam ezt a stílust, de sikerült felvennem a ritmust gyorsan. Ekkor lett meg az első profi cuccom, mind a gitár, mind az erősítő terén. Miután elkezdtünk próbálni, pár hónapon belül felvettünk egy 5 számos demót, és ezt követően el is kezdtünk koncertezni. Két évig zenéltünk együtt, eközben lenyomtunk kb. 70 bulit, rengeteget tehetségkutatóztunk (jó eredményekkel!!!), több helyen első helyezett és zenei különdíjasok voltunk, illetve egyénileg is elismertek minket, de az első album előtt mégis szétment ez a formáció.

Ezt követően ismét háttérben gitároztam otthon, persze egyre több stílusban. Az elektromos gitárt kezdtem háttérbe szorítani, ezzel párhuzamosan a figyelmem a nem agyoneffektezett soundok és az akusztikus gitár felé kezdett fordulni. Közben eljártam jammelni, egy másik nagyon jó gyerekkori barátomhoz, és pár alkalom után rákaptunk és egyre többet játszottunk együtt különböző stílusokban (blues, rock, metál stb.). A zenekarukban, a PAPA BLUES BAND- ben aztán hamarosan eljött a frissítés időszaka,és én kerültem a gitáros posztra. Pár alkalmunk volt csak próbálni és máris elindult a koncertezés, ami a mai napig tart...

Az akusztikus önálló projekt egyre jobban foglalkoztatott, több jó feelingű saját szerzeményem született, egyre több neves tengerentúli előadót /Andy Mckee, Antoine Dufour, Don Ross, stb…/ hallgattam és játszottam a számaikat, ekkor éreztem, hogy ez a fajta gitározás az, ami igazán én vagyok. Mostanra sikerült rögzítenem pár számot a sajátjaim közül és volt pár önálló koncertem, amelyek bárki számára elérhetőek a blogomon illetve a Youtube - on is.